A folyamatos irodalmi tevékenység megtanítja az embert a kommunikáció bizonyos fogásaira, állandó megfigyelésre, hiszen a művekben gyakorta szerepelnek valós, élő személyek.
    Az író "ellopja" személyiségüket, megpróbálja hitelesen ábrázolni a kiválasztottat, kinek gondolkodása, stílusa, karaktere megörökítésre érdemes.
    Bánjunk azonban óvatosan e megfigyelések használatával! Per esetén, a vádlottak padjáról, – ahonnan e sorok írójának már volt kilátása a tájra, irodalmi per kapcsán, - már korántsem olyan szép az élet…

    Ha megtalál egy feladat, és az érdekel, szívesen veszek részt mások által elgondolt, kitalált művek elkészítésében; voltam már fődramaturg tévésorozatoknál, egyedi filmeknél, szerkesztettem könyveket, lapokat; szívesen fotózok.
    Bár az írói mesterség a világ legmagányosabb foglalkozása, előfordult, hogy társszerzőkkel kellett dolgoznom. Nos, ez rendkívül nehéz munkafolyamat. El kell fogadnunk már ember habitusát, ötleteit, sok időt kell együtt töltenünk, elég sok tolerancia kell a normális munka minőségének megőrzéséhez.
    Szerencsémre, kiváló emberekkel, írókkal, dramaturgokkal hozott össze a sors, szívesen emlékezem a közös munka lázából

Szabó Györgyre, Miskolczi Miklósra, Zimre Péterre, Rozgonyi Ádámra, Gát Györgyre, Odze Györgyre, Kertész Ákosra, Nógrádi Gáborra, Ungvári Tamásra

és még sok-sok más íróra, de elsősorban elhunyt barátomra, a kiváló filmoperatőrre, dramaturgra, íróra, Herczenik Miklósra!